Honos Anasztázia Éva
Email elérhetőség: ghonos@gmail.com

Év praxisa 2015 videói:

you1

Az Év Praxisa 2015

you2

TV műsor Női szemmel

BEKOPOGTATÓ -
AZ ÉV PRAXISA A KÁRPÁT MEDENCÉBEN

Bulla Bianka, 2015 December

 

„A páciensnek azt a   szeretetet kell megadni,   aminek hiáya    megbetegítette”

    

    Amikor a nevét hallom egy mesebeli hercegnő jut  eszembe: és valóban;  Honos Anasztázia nagyon kedves,  közvetlen, csak ­- a legtöbb hercegnővel ellentétben -  okos, határozott, és nem mellesleg 3000 fős praxisa van  Székesfehérváron.

A doktornővel abból az apropóból   beszélgettünk, hogy a 2015-ös „Az Év Praxisa a Kárpát-  medencében” pályázat II. helyezését érte el.

Anasztázia 2007-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem   Általános Orvostudományi Karán. Már akkor elhatározta;  nem fog olyan beosztásban dolgozni, ahol a hivatásának  csak egy kis szeletét művelheti. Ezért is választotta a   háziorvoslást, no meg azért, mert fontos számára a betegekkel való szoros kapcsolat, úgy gondolja, minden  ember élete tanítja az orvost.



Hadd kezdjem azzal a gondolattal, ami alapvetően határozza meg a mindennapos háziorvosi munkámat; Ferenczi Sándor orvos, pszichoanalitikustól szeretnék idézni, akit a magyar Freud-ként emlegetnek: „A páciensnek azt a szeretetet kell megadni, aminek hiánya megbetegítette” - ez az én orvosi ars poeticám. Miskolci gyökerekkel rendelkező értelmiségi családból származom, négy éves lehettem, amikor a szüleimtől egy játék orvosi táskát kaptam ajándékba, testvéremet tekintettem betegalanynak és rajta gyakoroltam a „gyógyítást”. Amikor valami bajom volt, akkor – már ebben az időszakban is – egyedül jártam a házi gyermekorvosomhoz, akit nagyon szerettem, tulajdonképpen példaképnek tekintettem. A későbbiek folyamán úgy gondoltam, és ebben nem is csalódtam, hogy az orvosi pályán bármi, amit tanultam, felesleges volt.


 Nagyon tetszik az idézet, és a gondolatról, amivel Ferenczi foglalkozott, hosszú órákon  át lehetne beszélgetni. Tényleg ennyire tudatos vagy? Tudsz arra is figyelni, amikor a pácienseiddel találkozol, hogy ilyen komplex módon, holisztikusan tekints rájuk, és felderítsd, mi állhat az állapotuk hátterében?

Persze! Egyszerre kell látni a páciens testét és a lelkét is, figyelembe véve a társadalmi és kulturális környezetét.


 Az ars poeticád megmutatkozik a terápiában is, amit javasolsz?

Igen, sokszor csak a megoldási sémát kell felvázolni, és mársi pozitívan távozik a beteg a rendelőmből.


 Beszéljünk egy kicsit az Év Praxisa Pályázaton elért kiemelkedő, második helyezésedről! Szerinted ezt minek köszönheted, illetve honnan indult a Te háziorvosi utad?

2011 óta vagyok háziorvos, Tabon kezdtem, 1650 fős praxissal, idén februártól pedig Székesfehérváron dolgozom, itteni praxisom közel 3000 fős.

Az életem elképzelhetetlen lenne a tudomány nélkül és a betegeim szeretete is ambicionál. Nagy örömmel fogadtam, hogy felterjesztettek erre a díjra ez azt mutatja, hogy a pácienseim elismernek, megbecsülnek. Az Év Praxisa Pályázatot pótolhatatlan motiváló tényezőnek tartom a jól működő praxisok számára, és ennek a pályázatnak a zsenialitása év közben is érződik, hiszen a háziorvosi hivatás nem egy sportolói vagy más műfajú, például művészi produkciós felkészüléssel összehasonlítható dolog, ezért itt a csúcsforma csakis állandó lehet! Mivel mindig is maximalista alkat voltam, ezt mindennapos kihívásnak tekintem.


 Akik ismernek Téged, ők tudják; együtt dolgozol a húgoddal, Honos Georginával. Miért döntöttetek így?

A húgom az Eszterházy Károly Főiskolán végzett Egerben, kémia szakon, azon belül vegyész-borász analitikusként. Az első szakvizsgámat üemorvostanból szereztem, és már a foglalkozás-egészségügyi tevékenységem kapcsán is megtapasztaltam, hogy nélkülözhetelen egy jól felkészült, okos intelligens szárnysegéd, aki még mielőtt az orvos kimondaná már tudja is, hogy mire gondolt. Ez motivált abban, hogy megkérjem őt, hogy legyen az én „első tisztem a fedélzeten”. Ezt követően végezte el az OKJ-s ápolói szakot, és azóta a rendelőben is egy csapatot alkotunk. Természetesen ez bizalmi és financiális kérdés is.


 Neki rögtön volt ehhez kedve?

Nem, először mint orvos írnok dolgozott velem Tabon, később alakult ki a jelenlegi „felállás”, de most már neki is ez az állandó foglalkozása. Sokat segít a közös munkában, hogy testvérek vagyunk, így tudunk ugyanis a lehető leghatékonyabban „működni” a betegeinkért!


 Ha a rendelőn kívül együtt vagytok, akkor is szoktatok beszélgetni róluk, vagy ezeket a kérdéseket nem „viszitek ki” magatokkal?

Szoktunk, igen. A betegeim a szabadidőmben is felkeresnek, felhívnak sokszor. Már volt olyan, hogy szombat hajnalban kerestek, vagy este 11 órakor. Majdnem mindig elérhető vagyok, nyilván ha éppen Londonban ülök egy szakmai konferencián, akkor ez nem lehetséges. A lakásomon is szoktam fogadni őket, rendelési időn kívül is segítek.


 Valószínűleg ezért szavaztak Rád olyan sokan a betegeid közül. Ha még a szabadidőd egy részében is gyógyítasz; jut időd bármi másra, tudsz töltődni?

Sokszor elég az a töltés, amit abból merítek, hogy látom, a betegeim jó úton mennek tovább. Valóban nincs túl sok szabadidőm, de azért igyekszem időt szakítani a barátaimra. Ha van lehetőség, elmegyek színházba, vagy egy-egy jó koncertre. Nagyon szívesen tanulmányozok szakmai folyóiratokat, és kifejezetten kedves időtöltés számomra magyar- és idegennyelvű szépirodalom olvasása.
Adyval fekszem, József Attilával kelek, és szeretném is megragadni az alkalmat, hogy egy olyan József Attila idézettel kívánjak minden kedves barátomnak, ismerősömnek, kollégámnak és páciensemnek áldott ünnepeket, amely kifejezi az én gondolatvilágomat is, illetve amelyet József Attila Freud 80. születésnapjára írt:


„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt.”
(József Attila: Amit szívedbe rejtesz)